ARUNAAKARA ISTOOTHI

Szerző: admin Közzétéve:

MANGUI és TÁRSAI

Egyszer csak megáll a kocsi és hallom, ahogy mondja Calli, mehetünk, itt az iskola! Lányos zavaromban még a sarongomat is elfelejtettem magammal vinni, úgy szaladtam vissza!😊
Principal beszél, sajnos a felsőbb évfolyamokban ma vizsga van, oda nem látogathatok, de az alsósok várnak! Srí Lankán, az ország középső tartományában járunk, 1-11 osztályig tanulnak itt gyerekek.
Kicsi, színes, oldalain nyitott építménybe lépek, ahol öt csillogó szemű gyerkőc és két tanítónő vár. Fából készült, festett asztalkák, kicsi székek, tábla,mosolygó, csillogó szemekkel megáldott, ám megszeppent gyerekek. Épp szingaléz írás óra van, ahol mind a táblán, mind a füzetbe írnak a gyerekek. A varázslatos vonalak megigéznek. A falakon gyerekek munkái mellett oktatási segédanyagokat látok. Elsősök. Öten vannak. Kis családként élnek a suliban és azon kívül is. Másodikosok már csibészkednek, bohóckodnak, nekik szövegfeldolgozás az épp aktuális tanulnivaló, ők heten vannak. Aztán a harmadikban megérint az amiért gyógypedagógus lettem, hiszen speciális szükségletű gyerekekkel is találkozom, integráltan, békében. Ragyog a szemük, egyből befogadnak, érzéseikkel látnak. Elvarázsol a pillanat, a helyzet. Az el és befogadás, a tiszta szív, a lelkemig ér. Beszélgetek kollégával, az igazgatóval, a kisfiúval, és könnyes a szemem.
Mindegyik osztály egy kis család, az iskola pedig nagycsalád.
Nincs kütyü, nincs digitális oktatás, nincs csili-vili környezet, van azonban kézzel is jól tapintható élet, élet ami lüktet, dobog, folyik. Tanulás szeretettel fűszerezve, és igen, innen is mennek tovább egyetemre a gyerekek!🌞
Ebben az iskolában megérkezett a lelkem. Ebben az iskolában nyaranta fogok segíteni. Ebben az iskolában vár rám az, amire mindig is vágytam, hogy bele tudjak helyezkedni más kultúrába a pályámon keresztül!
Kategóriák: Szakmai posztok