JÁTÉK
JÁTÉK
A csecsemő és a kisgyermek első tanulási módja a játék, aminek jelentős személyiségfejlesztő hatásmechanizmusai vannak. Hiszen a játék örömet okoz, észrevétlenül fejleszt, önfeledt, mivel az érzékekre hat. Pszichológiai megközelítése szerint, minden játék szabad, és egész csínját-bínját a gyermeki képzeletvilág hozza létre. Ugyanakkor tudatos is, mert bizonyos játékok szabályok nélkül nem léteznek! Az a játék, amit a gyermek valóban élvez és közben észrevétlenül fejlődik!
Minden gyermeki életkorban hangsúlyos szerepet kap, a tanulás kiegészítőjeként elengedhetetlen módszer.
Korunk játékkultúrája sok új dilemmahelyzetet teremt. A számítógépes, telefonos “játékok” pont ezt az észrevétlenséget használják ki! Csak épp ellenkező irányba!
Játékosságot akkor hívjuk segítségül, amikor egy tananyag, ismeretátadás során megértésre, elsajátításra számítunk, ekkor kompatibilis “eszköz”.
Amikor meg akarjuk törni a monotóniát, amikor azt szeretnénk , hogy a figyelmi fókusz ne lankadjon, amikor mozgásosságot vetünk be, stb. mind a játék és játékosság eszközét alkalmazzuk! Játék integráló hatású is, könnyebben tudjuk az ismeretet megtanulni, megjegyezni, hiszen cselekvésbe ágyazva történik, és örömforrás a gyereknek! Inter és intraperszonális hatása is nagy jelentőségű!
Családok is saját “játékkészlettel “ rendelkeznek, preferált játékokat játszva.
Mi, a mozgásfejlesztés és mozgásterápia végzésénél nap mint nap “bevetjük” , nem is múlik el egy alkalom sem, hogy ne alkalmazzuk a játékosság , a játék adta felszabadító öröm érzését a csoportjaink vagy egyéni órák alatt.
Természetesen a játékok megválasztásával is készülni kell, mert nem mindegy, mikor, kinek, mit, hányszor játszom.
A gimnáziumban a rehabilitációs órákat is rendszeresen egy-egy kompatibilis játékkal kezdem!
Számtalan típusa létezik:
nyelvi
mozgásos
logikai
utánzós
zenei
rajzolós
Nyáron mikor több idő jut egymásra, gondolom aki teheti kihasználja a játék adta végtelen lehetőségeket!
