MIÉRT FONTOS A HALLGATOTT MESE?

Mese , mint preventív eszköz hatékonyan segíti többek között: a beszédészlelést, beszédértést, az olvasási és szövegértési készséget, a szókincsfejlődést, az érzelmi intelligenciát, a képzeletet és a fantáziát, az erkölcsi értékrend megszilárdítását, a női és férfi szerepek tisztázását, az ok-okozati összefüggések megértését, a sorrendiség kialakulását. És még sok minden mást is!

Nézzük meg, hogy hogyan is?

A mesék a képzelethez szóló történetek. Minél több “észlelőcsatornát” használunk mesélésnél, annál elevenebb lesz a képzelet tere,- látás, hallás, íz , szagérzékelés, tapintás-. A képzelet, a belső képekkel végzett utazás. Az a gyerek , aki a szülője ölében ülve hallgatja végig a mesét miközben hallja a mesét mellérendeli a belső képvilágát, eközben több érzékszervi csatornán keresztül “közlekedik”.Egészen más csatornán közlekedik az a gyerek, aki a tv-t vagy a laptop monitora előtt magányosan vándorol az akcióelemekkel telepakolt rajzfilmek között. Ezekben olyan a képek követési gyorsasága, hogy nem hagynak időt a pozitív élmények feldolgozására és befogadására, viszont növelik az agressziót.A leghatásosabb a fejből mesélés, a történetmondás, hiszen itt saját fantáziájára hagyatkozik a gyerek, a belső képek készítése közben öröm termelődik. Továbbá a belső képek fejlesztik a képzelőerőt, a fantáziát, a szimbolikus nyelv értését. A mesehallgatás intenzív fókuszált figyelmet igényel, ilyenkor mindkét agyfélteke egyszerre működik. Megnyílik az intellektuális, érzelmi, észlelési mező, melyen keresztül képes lesz a gyerek az intenzív, tartós figyelemre.A mesehallgatással észrevétlenül megtanul a gyerek koncentrálni, figyelni arra amit hall. Ez később az iskolában az olvasásnál és a szövegértésnél alapkövetelmény! A mesében követ akár több szálon futó cselekményt, helyszínt szereplőket. Figyel arra, hogy ki, mikor, hol , mivel, miért történt! Mivel a mesék nyelvezete is tanuláshoz kötött, ezért nem mindegy mikor, milyen mesét mesélünk a gyerekeknek!A pocakban lévő magzat örül ha dalolnak, mondókát mondanak neki.Egyévesen képeskönyveket nézegetni érdemes, verbális erősítéssel. Tőmondatokban meséljünk ekkor még. Másfél -2 éves kortól az “ én-mesék” kora jön. Minden ami a gyerekkel történik , megfogalmazható rövid epizódként.Ezután lehet állatos meséket, de nem állatmesét! Bármilyen állatról szólhat, könnyen érthető rövid történetek, képnézegetéssel összekötve.Varázsmeséket 5-6 éves korban kezdjük el, megfelelő “előedzés” után. Akkor fogja élvezni a gyermek a mesét , ha addig már részesült “fantáziatréningben”! Pl: A világszép Nádszálkisasszony c. meseMit tudunk tenni szülőként?-találjunk ki egyszerű mondatokat, amit folytat a gyerek, pl: mit csinál a párna mikor nem alszunk rajta?-gyűjtsünk mesetémákat, bármit meg lehet személyesíteni-képzeljünk el bizonyos helyzeteket, amiket szavakkal mondunk el: pirossá vált banán, zöld ég, szomorú cseresznye, -soroljuk fel időrendben a napunkat, mikor, mi történt velünk-mondjunk kék, piros, lila színű természetben is előforduló tárgyakat, gyümölcsöket, zöldségeket, stb.

A összefoglalóhoz Boldizsár Ildikó: Meseterápia c. könyvéből dolgoztam, akitől teljeskörű szakmai és emberi segítséget kaptam tanulmányaim során!