Kiss Krisztina, 6 és fél éves Miksa anyukája
„Andihoz, kisfiammal Miksával járunk. Kiscsoport második félévében kezdtük el a terápiát az óvónénik tanácsára. Miksa nehezen illeszkedett be a közösségbe és kissé esetlenül mozgott. Sokat is betegeskedett, a beilleszkedést ez is megnehezítette.
Andi májusban kezdett el vele foglalkozni és idestova már a harmadik évet csináljuk végig. Miksa imád hozzá járni, kedvence az akadály pályázás és mindenféle hinta. Sosem volt olyan, hogy nem akart volna menni.
Andi, mint egy anyuka a gyermekével úgy bánik vele, maximálisan megbízom benne. Figyel rá, biztatja, dicséri de mindemellett megvannak a kitűzött célok, elvárások is amiket teljesíteni kell. Rengeteget haladtak, szemmel látható a változás, pl. négy és fél évesen levettük a bicikliről a pótkereket és már gurult is, nem kellett tartani, azóta is száguldozik.
Andi sokat segít nekem abban, hogy tudjam Miksa megfelelően fejlődik-e. Ez amiatt is fontos mert szeptemberben iskolát kezdünk és, mint minden anyuka én is sokat aggódom, hogy iskolaérett-e, hogyan fog ott boldogulni. Biztos vagyok benne, hogy még ősztől is szeretnénk Andihoz járni, hogy ha esetleg az iskolában bármiféle nehézségünk támad pl. írással, közösséggel, támaszunk legyen a megoldásban.”