Rólam
Oligofrénpefagógia-tiflopedagógia szakos gyógypedagógus vagyok. Gyermekkori igen mély élményem, mikor az utcában lakó vak bácsit, nap mint nap átsegítem a zebrán. Na, ezért lettem tiflopedagógia szakos. Majd később asszisztensként dolgoztam egy halmozottan sérült gyermekeket foglalkoztató óvodában, ahonnan egyenes út volt a gyógypedagógia, gyógypedagógus pedig ezért. Tudom ugyanakkor, hogy a segítő szakma a lélekbe van beleírva, mégis ez a munka segített ráirányulni a pályára.
Dolgoztam a tanítás-tanulás minden színterén. Évekig “kisegítő iskolában” összevont osztályban voltam osztályfőnök, aztán óvodában fejlesztő pedagógusként, pedagógiai szakszolgálatban gyógypedagógusként, bölcsiben a korai fejlesztés irányában, jelenleg pedig egy gimnáziumban mint gyógypedagógus az SNI diákok tartoznak hozzám. Az elmúlt tíz évben pedig oktatóként is teret kaptam az Alapozó Terápiák Alapítványnál, ahol már egy saját akkreditált képzés kidolgozásával és szakkönyv megírásával is gazdagabb lett a szakmai tudásom.Folyamatosan képzem magam, én magam is képzéseket tartok hétvégente rendszeresen. Négy éve erőteljes szerepet kapott a szakmai munkámban a szülői megsegítés, így egy szakmai csapattal -gyermekneurológus, gyerekorvos, gyógytornász, pszichológus, logopédus együttműködésével- szülő educatio keretében előadásokat tartunk.
Évek óta járom a külföldi intézményeket, részben tapasztalatszerzés, részben szakmai csere-bere, szakmai fejlődés szempontjából. Betekintést nyertem Ausztrália, Finnország, Srí Lanka, Románia, Amerika, Ausztria egyes intézményeibe is. Izgalmas és inspiráló megtapasztalások voltak ezek szakmámon belül, amik egyre erősebben érlelték bennem azt a tényt, miszerint a társadalmi felelősség vállalás elengedhetetlen a mai gyógypedagógusi pályán.
Ettől vezérelve megszerveztem a kütyümentes péntek eseménysorozatot Nagykovácsiban, ami harmadik éve jelent egy ügyért való kiállást is, nem mellesleg 60-80 család vesz részt rajta.Közben más települések is csatlakoztak az eseményhez Csepel tavaly, idén Páty is. Azt szeretném, hogy ez az eseménysorozat országos méretűvé nője ki magát, hiszen a mondanivalója, az üzenete igen fontos!
Közösségi szerepvállalás
Egyre nagyobb súllyal van jelen a szakmai utamon a rászoruló családok, gyerekek, intézmények felkarolása. Közelmúltban egy srí-lankai iskola alsó tagozatában jártam, ahova eljuttattam segítség csomagot. Legutóbb pedig az erdélyi korai fejlesztő és rehabilitációs központból ott jártamkor kaptam felkérést egy előadás tartására.
Könyv
Mesékkel igen piciként találkoztam már, anyukám éneke, meséje mellett a nagymamám sajátos csodaszép csengő-bongó hangján nap mint nap mondott izgalmas történeteket, amik a sejtjeimben maradtak. Majd 8 évvel ezelőtt Boldizsár Ildikó meseterapeuta képzésén újra megnyíltak az érzékelés formái, spontán módon elkezdtem saját történeteket szőni, először csak a terápiás munkám során a gyerekeknek, majd az ott látott hatás megtapasztalása után, több pszichológus, kolléga és ismerős bíztatására könyv formában is. Épp most kerül nyomtatásba az első. A második kézirata is elkészült már, apróbb módosítások szükségesek. Mesecsoportokat is vezetek gyerekeknek pszichológus kollegámmal karöltve.
Sport
Mivel aktívan sportoltam 10 évig, szertornászként gerendán -országos 6. is lettem, -érthető , hogy jelen életemben is létfontosságú a mozgás, a futás, úszás, tenisz.
Szervezek -és aktívan dolgozom is benne- rendszeresen olyan táborokat amik megismételhetetlenek mert olyan élmények birtokába juttatom a gyerekeket.