Hajnalban mikor még a csend is nesztelen az indiánok lakta prérin, lassacskán sejtelmes neszek hangjai hallatszanak. A távoli homályból alakok rajzolódnak ki, akik vélhetően a törzs vadász tagjai. Készülődnek, szervezik a vadászok csapatát. Vadászatkor a férfiakkal mentek fiaik is, azok, akik belefértek már a vadászcsizmába. Így indult élete első vadászatára Mangui a kis indiánfiú. Indult, saját lován ment a férfiakkal, a gondolatai azonban folyton csak akörül forogtak, hogyan fog megfelelni a nagy napon. Tegnapra gondolt, mikor beavatták a vadászat rejtelmeibe. Micsoda ünnepség és boldogság járta át a többi ifjú vadászt. Ő nem merte elárulni apjának Mongónak, de anyjának sem, hogy szereti és tiszteli az állatokat, inkább szeretne velük beszélgetni, barátságban lenni, de nem elejteni őket. Tudta és tapasztalta, hogy milyen veszélyes lehet az ember számára a nagy barna medve, a kardfogú tigris, az oroszlán, de mégsem vitte rá a lelke még gondolatban sem, hogy leölje őket. Azt különösképpen tudta, hogy a viselkedése majd szégyent hoz rá, de mindent mérlegelve, inkább úgy döntött cselhez folyamodik a vadászat során. Tisztában volt azzal, hogy hosszú fáradtságos nap elé néz, tudta azt is, hogy mindenképpen sorsfordító nap lesz számára.